2010. november 5., péntek

Alább a kötetről készült recenziókat, kritikákat, tévés, rádiós beszélgetéseket gyűjtöttem egybe:



ÚJ KÖNYVPIAC
(Július-augusztus, 17-18. oldal)
Luzsicza István írása: Jelentés a nyomorúság alsó bugyraiból


HITEL
(augusztusi szám)

A két részre tagolt kötet gondos szerkesztésének köszönhetően Novák úgy viszi bele az olvasót a kerekesszékesek világába, hogy szép lassan meríti bele a témába, mintha csak először szoktatná a lemerülőt, hogy megbarátkozzon a közeg hőmérsékletével. Aztán egyre mélyebbre
és mélyebbre húzza, s amikor már azt érezné a merítkező, hogy elege van, és ki akarna menekülni, akkor a második rész szeretetteljes légköre fogva tartja.
Az irodalomban alig megjelenő téma felvállalása az Ecettel savanyítok című kötet vitathatatlan, elismerendő erénye. A mozgássérültekről szóló írások megszületését mintha mindezidáig tabuk akadályozták volna, de könnyen lehet, hogy ennek oka inkább a társadalmunkra jellemző szegregáció. Hiszen hiába minden empátia, szociális érzék, ha, a fogyatékkal élők és „egészségesek” egymástól külön, intézményesített keretek között, elzárva élik életüket. Emiatt, ha születtek is ilyen művek, akár sérültek, akár épek tollából, az olvasóközönség hiányos ismeretei, csak ritkán e sajátos világra fókuszáló figyelme miatt csak korlátozott nyilvánosságban reménykedhettek...

„Nem gondoltam volna akkoriban... Aztán egyik nap, életem valamelyik szeptember elején, ott álltam a Hermina úti Tisza-villa főbejáratánál, s megpróbáltam nevetséges udvariassággal előre engedni egy bottal sántító amazont. Aztán megláttam szemében a sértettség semmivel össze nem téveszthető villanását. Aztán ott maradtam közöttük évekig...” – a mozgássérültek adta apokaliptikus sámán-rock koncert meghökkentő élményét elbeszélő nyitónovella záróbekezdése Novák Valentin Ecettel savanyítok című kötetének keletkezési hátterét, és egyben a könyv már-már szürreálisba forduló, de mégis kíméletlenül a realitásokból építkező fiktív világát is megalapozza. A könyv témáját tekintve rendkívül rokonszenves a szerző elgondolása, és talán mondható, hogy egyedülálló a magyar irodalomban a mozgássérültek margóra taszított, zárt világának bemutatása.


Tizenkét elbeszélés egy sötét, már-már apokaliptikus világról. Tehetetlenség, undor, hiábavalóság, tisztátalanság, zavarodottság: nem újdonság a mai negyvenesek irodalmában sem (vagyis a ’69-es születésű Novák Valentin szűkebben vett nemzedékében), de az ő kötetében a társadalmi és tudati determinációt szinte a végletekig fokozza, hogy történetei középpontjában kitüntetett szerepet kap a test nyomorúsága...


Félelmetes könyvet ajánlok, közhellyel élve: csak az erős idegzetűeknek.
A korábban is figyelemre méltó művekkel jelentkező Novák Valentin (Csipes M@tyi, Biztos fogyás) viszonylag rövid, alig több mint száz oldalas novelláskönyvébe trilógiákra elegendő emberi nyomorúságot, tragédiát zsúfolt be. Témaválasztása önéletrajzi ihletettségből fakad, hosszú évekig dolgozott a súlyos mozgásfogyatékosok között, nevelőként, mentorként, empatikus társként. De ne gondolja senki, hogy valamiféle szociográfiákba, szocio-novellákba mentett helyzetjelentést kap erről a világról. Sokkal többet annál: valódi művészi átiratokat a pokolból, valódi színfalakkal, valódi sorsokkal...


SZEGEDI TÉVÉ
(2010. november 3.):





A történetek…

főhősei (és nem mellékszereplői, mint más történetekben általában) egytől egyig kerekes székben élő fiatalok, akiknek olyan problémákkal is meg kell küzdeniük, amire más, nem fogyatékkal élő ember talán soha életében nem is gondolna...



Novák Valentin már a 2006-os Magyar rulett című kötetében is sokkolta azokat, akik szeretnek sokkolódni. Az efféléknek azonban éppen úgy nem volt érdemes elolvasni a Magyar rulett utolsó ciklusának „tabudöntögető" történeteit, ahogyan nem érdemes az Ecettel savanyítok (Memento Móni) című könyvvel sem bíbelődniük...

***

Beszélgetés az ELSŐ PESTI EGYETEMI RÁDIÓBAN.
Többek között a megjelent kötetről, amelyből részletek hangzanak el:

(A letöltéshez kattintson a piros szövegre az eper.elte.hu-n!)

Nincsenek megjegyzések: